Ma reggel Teóka az ő kicsi gondolkodójával megpróbálta helyre rakni a dolgokat. Miközben én a az ágyban fekve reggeli dolgaimat intéztem a neten. Odaállt mellém és hosszasan méregetett. Csendben vártam mi lesz ebből, hiszen engem néz és nem a laptop képernyőjét.
Fél perc csend után a szemembe nézet és kijelentette: Neked baba van a hasadban!
Szerintem egy ilyen kisgyerek is tudja, hogy ez nem szokásos dolog egy bácsitól, ezért megnyugtattam, hogy nem, az nem baba. Az ott az én falánkságom eredménye, és inkább ne beszéljünk róla mi van benne.
Ma űrhajós kiképzésen vettem részt. Gábor Clio-jával mentünk, ami hiába diesel, egy dombnak felfelé nem egy ütős jármű. Ha nincs erő, akkor azt lendülettel lehet kompenzálni, ami aránylag magas sebességet képvisel. Emiatt a kanyarok oly lendületesek, hogy dupla adag fogsor ragasztó kell indulás előtt.
Mire elértünk az Apácák völgye fölé, izomláz lett a nyakamban, a köldököm meg a jobb csípőcsontom felett díszelgett.
Ez a hely tüneményes. Napsütötte időben lenézni a völgy mélyén látható településre igen nagy élmény. Ha hozol egy jó fényképezőgépet - mondjuk valami ultrzoomos készüléket - akkor itt el lehet élvezkedni. Gábor is felengedte a digitális lódarazsát, így készült pár nagyon jó videó, amit majd később tudok közzé tenni.
Az érkező gyerekes vagy fiatal utazók nem hordtak maszkot (mi sem). Később busszal érkezett egy idősebb emberekből álló csoport, akiken egy-két kivétellel volt maszk. Amíg elvonultak mellettünk igyekeztünk tőlük legtávolabb kerülni.
Elgondolkoztató, hogy ezek az öreg emberek nem néznek tévét? Nem tudják hogy milyen eszeveszett módon tombol a gyilkos vírus? Felelőtlen módon el mernek utazni a világban kitéve magukat a veszélynek?
Vagy inkább reálisan gondolkoznak és elutaznak egy olyan helyre ahol nem olyan kitettek, mint saját hazájukban?
Gondolom ha hazamennek, majd jól bezárják őket, mert ők a gaz külföldi vírus behordozók.
A völgybe nem mentünk le egy navigációs hiba miatt.
Megpróbáltam szép lassan tagoltan elmondani Gábornak, hogy most visszamegyünk a faluba vezető alagútig és ott lemegyünk a mélységbe, majd visszajövünk ide és itt balra befordulunk... amikoris Gábor befordult.
Sajna kicsi a puffere, a mondat vége fért csak bele, neki a mondat eleje már nem volt meg.
Az Apáca to Pico utat csak az próbálja ki akinek van némi gyakorlata keskeny és meredek utakon történő közlekedésben, az autójában van visszagurulás gátló. Nem árt ha olyan motor van a bérautóban, amit nem egy fűnyíróba terveztek. Ezen az úton a lendület nem játszik, mert nincs ahol összegyűjtsd.
Az út mellett van két kilátópont, ahonnan szép kilátás nyílik Funchal felé.
Megreptettük a drónt, amivel nem is volt gond, de egy érdekes látnivaló felé alacsonyan repülve két dörrenést hallottunk. Itt fogtuk fel, hogy lehet hogy egy természetvédelmi területen vagyunk és lehet hogy zavarjuk a kabócák párzását.
Nem tudjuk hogy lőttek-e, vagy csak ijesztgettek karbiddal, mert a drón 50 méterről már nem hallható. Mondjuk lehet hogy csak nekem nem, mert én a kabócát sem hallom ha nem ül a vállamra...
A Pico-ra érve megtapasztalhattuk, hogy lehet hogy mi túllihegjük ezt a gyerekre vigyázást.
A vikingek szabadon nevelik a gyerekeiket. Ha nem gurul le a szakadékba, akkor kap majd vacsorát.
A képen látható két tízen aluli nem egy lankás hegyoldal előtt tevékenykedik, hanem egy olyan meredély szálén, ahol a hosszú ááááá-t lehet gyorsan megtanulni.
Ez itt a madeirai Tajgetosz
Odafenn olyan szél fújt, hogy úgy járkáltunk, ahogy a szomszéd szokott hazajönni a kocsmából. Az erős UV sugárzás elleni védelemként mindenkit lepermeteztünk napvédő spray-vel, saját testre viszont nem sok jutott.
A szélen kívül alacsonyan levő felhők jelezték, hogy ma feleslegesen jöttünk fel ide.
A hegyről lefelé menet északnak fordultunk és a csodálatos erdőn keresztül Riberio Frio-hoz hajtottunk, ahol a szokásos parkolási lehetetlenség fogadott, annak ellenére, hogy alig van turista.
Ide a Balcoes kilátó miatt jöttünk, amit idén ha törik ha szakad én legyaloglok.
Utunk során egy levada butikot találtunk.
Nem vagyok nagy sétáló de ilyet sem láttam még. A nagy semmiben a meredély szélén kicsi büfé. Gondolom alatta a mélyben a tulaj háza van.
Van toalett is, ahol ötven centért egy zárt helyről tudod összeszarni a természetet. Mégsem olyan zavaró mint elvonulni a bokros részekre, neadj összeszorított seggel visszavinni a civilizációba.
Egyébként isteni pizza és melegszendvics illat van a helyi Vérhas Büfé körül (by Gabor)
A tulaj üzleti érzékét misem mutatja jobban, hogy kapható chips is. A Continentében kapható 70 centes chips át van csomagolva kb hat vagy nyolc kisebb celofán zacskóba és kinn van kis zacskónként 1.80-ért. Árulhatna elharapott snickerset is repacked...
Kíváncsi lennék hol van itt a kézmosó. Szerintem ha kijönne a helyi ÁNTSZ, akkor a portugál Cili néni lelöketné ezt az üzletet innen a lenti udvarba, ahol azóta béget szomorúan egy magányos birka, mióta fenn kapható a pizza és a melegszenyó.
A kilátó nézésen nem nagyon rugóznék.
Tényleg megéri kijönni ide, mert nagyon szép.
Én kiértem, mert lejtőn gyors vagyok mint a villám, majd kiért egy orosz csoport, majd érkeztek a fiatalok az immár zsúfolt kilátóba.
Nézelődtünk és kerülgettük egymást.
Visszafelé menet a szendvics illat megerősített benne, hogy éttermet kell keresnünk, méghozzá gyorsan.
Kettőt is tudtam egészen közel de mindkettő zárva, nem élték túl a hosszú turistamentes időszakot.
Épp Porto da Cruz felé vettem volna az irányt, ahol azért bőven van etető, amikor Ági bejelentette, hogy itt egy étterem és itt fogunk enni.
A képét külön ideteszem. Ha valaki ezt a portált meglátja, akkor gázpedált tövig!!!!
Érkezésünkkor egy 65-70 éves felszolgáló bácsit kaptunk, akinek már az gondot okozott, hogy meg tudja különböztetni a portugál és az angol étlapot.
Az asztallap úgy ragadt mintha tíz perce lakkozták volna, de nem akartam tudni, hogy miért. Egy biztos nem lakk volt. Bácsika hozott két darab négyzetméteres papírlapot és innentől ez volt hivatott az abrosz szerepét játszani. Kaptunk négy szalvétát és evőeszközöket. Arra nem gondoltunk hogy ezekkel Teodóra fog játszani uszkve harmincöt-negyven percig.
Kaptunk innivalót is. Az eset történt úgy, hogy apóka nesztelen léptekkel becserkészte Ágit, és a háta mögül próbált szervírozni. Menyecske megijedt és hirtelen hátra fordult. Ekkor hozzáért a bácsihoz.
Szemből én csak azt láttam, hogy az egyik kóla lassan - nagyon nagyon lassan - dőlni kezd. Apókának nem gimbalos a csuklója, hiába próbált korrigálni a helyzet eszkalálódott, immár két üveg állt olyan szögben, amiből már semmi sem tudja visszahozni.
Szemből mintha slo mo-t néznék, minden ezer évig tartott. Aztán a jellegzetes kövön forgó kólásüveg hang széttépte a varázslatot.
Ágiba belefurdalt a lelkiismeret.
Az öreg megélte azt amit eddigi 50 éves pályafutása alatt soha, földre tálalt.
Teóka vidáman szemlélte az alatta levő két decis tavat, amit nem ő csinált.
Gábornak megjelent az első ősz hajszála!
Az öreg mondta, hogy semmi baj. Elvánszorgott újabb készletért, hogy azért az asztalon is legyen valami. Az újabb szállítmány sikeresen érkezett az asztalra terített papír lapokra. Az üvegeken folyt le a kicsapódott pára, így minden letett üveg körül tizenöt centi sugarú körben megsemmisült az abroszimitáció. Teóka örült ennek hiszen ez az első fizikai kísérlete és mint pici katalizátor beszállt a folyamatba, villájával akkora krátereket túrt a papírba mint a délelőtti apácás völgy.
Ülünk megtörten a disznóólra hasonlító asztalunknál, amikoris végre hozza az öreg a leveseinket.
"Ne mozogj!" dörrenek Ágira. "Jön a leves."
Nos mi kértünk egy authentikus levest és ezt kaptuk:
Utoljára ilyet akkor láttam amikor hetvenben nagypapám vitte ki a disznónak a vacsorát. Most is felharsant a fülemben az éktelen visítás amit akkor az az állat csapott az edényzörgés hallatán.
Most úgy éreztem én is tudnék ilyet tenni.
Remélem Hozénak az önbecsülésében megtört felszolgálónak nem a moslékot nyomták a kezébe, hogy vigye hátra a gyűjtőbe, mert ez már kihűlt, szétázott, stb. - az öreg meg véletlenül rossz irányba fordult a sarkon.
Summa summárum, éhesek nem maradtunk.
A leves szar volt, de szarabb lett volna, ha dobtak volna bele authentikus csirkelábat, vagy birkaszemet is. A sült kitűnő volt, nagy falatokban ettük, hogy a levest lenn tartsa.
Autóba ültünk és hazaindultunk.
Ha tudtuk volna előre, hogy Gáborban a tojás milyen kémiai reakciókat visz végbe, akkor azt hiszem inkább gyalog megyünk.
Este írtam a csőtöréses szállásadómnak, hogy remélem, hogy kijavították a hibát és a jövő heti foglalásom rendben van. A válaszon jó sokáig gondolkozott, majd véleményem szerint egy ordas nagyot hazudott.
Így hazafelé is ugrott a lisszaboni luxus apartman. Tuti hogy kiadta hosszútávra másnak. Ez már látható volt hetek óta amikoris az airbnb-n hirtelen foglattá vált két hónapra, amiben már előtte benne volt az én bookingos foglalásom.
Holnap felnyomom, és panaszt teszek.
