Idén két szigetet látogattam meg Makaronéziában.
La Palma rendkívül izgalmas volt amiatt, hogy ottlétemkor a Budapest nagyságú de csak nyolcvanezres lakosságú sziget vírusmentes volt.
Sajnos mire hazaértem a magyarok zömének oly sikeresen kondicionálták az agyát, hogy futva menekültek az emberek onnan ahol megjelentem. Hiába próbáltam elmondani, hogy nem én vagyok rájuk veszélyes, hanem ők rám, nem értették meg a mondanivalómat, mivel mindent felülírt a tökéletesen működő agymosás. A szomorú a dologban, hogy a menekülők között diplomás emberek is voltak jelentős számban.
Madeira már más volt.
Ide akkor jutottam el amikor a világszerte meghirdetett "második hullám" beindult. Madeirán már a nyár elején pontosan tudták, hogy ez be fog következni, méghozzá sokkal korábban mint a kontinensen, hiszen a sziget aránylag izolált a földrajzi adottságai miatt, ennél fogva lényegesen nagyobb a sérülékenysége is.
De Madeirán van egy okos ember, aki rájött, hogy az izoláció nem tartható fenn a gazdasági öngyilkosság elkerülése mellett, ezért rávette az autonómia vezetését arra, hogy minden szigetre érkezőnek biztosítsák az ingyenes covid szűrés igénybevételének lehetőségét. Kiszámolták, hogy ennek költsége már az érkezés napján megtérülhet, így ha az érkező több napot marad, az már anyagi nyereség, arról nem beszélve, hogy aránylag alacsony kockázat mellett majdnem nullán tartható a fel nem fedezett fertőzöttek száma.
Június közepétől az október eleji érkezésemig nem futott fel az aktív fertőzöttek száma túl magasra. Érdekesség az hogy érkezésem napján 55 aktív karanténba helyezett beteg volt a szigeten. Ebből 44-et a repülőkről gyűjtöttek be és csak 11 volt a helyi fertőzött.
Október közepén a távozásomkor már ez a szám 90 fölé ment, de azt is érdemes tudni, hogy addigra alaposan megszaporodott az érkező turisták száma is.
Madeirán a kihirdetett maszkviselési kötelezettség eléggé változatos eredményeket szült.
Maradjunk annyiban hogy többen preferálták az egymástól nagyobb távolság megtartását, mint a maszk viselését. Úgy is fogalmazhatom, hogy ez a maszkosdi teljesen önkéntes jellegű volt a lakott területeken kívül. A városban a fegyelmet inkább az önvédelem motiválta, mint az, hogy mennyire fognak megbüntetni.
Összegezve azt tudom mondani, hogy egész idő alatt teljes biztonságban éreztem magam, nem tartottam szükségesnek a folyamatos maszk viselést. Ott ahol a tisztelet a többi emberrel szemben megkívánta a maszk viselését vagy túl kicsi volt a személyes tér a zsúfoltság miatt, ott gondolkodás nélkül felvettem. Olyan helyeken ahol sok ember mancsnyomába kellett tenyerelnem, (bevásárló kocsi, teleferico, lift) ott vagy lefújtam a fogni valókat, vagy nem tapecsoltam. Tehát a létezés Madeirán nem egy szájkosaras szenvedés volt.
Ami nem tetszett ezen a nyaralásomon az a vállalkozói oldal egyes részeinek hozzáállása volt. Ez nem egy madeirai sajátosság, ez egy portugál furcsaság. A portugálok nem internet függőek, szerintem nem is értik a dolog fontosságát. Gondolom ez annak tudható be, hogy a vállalkozások tulajdonosai nem éppen a fiatal korosztályból kerülnek ki.
Itt arról beszélek, ha egy étterem nyitvatartási ideje megváltozik, akkor ennek tényéről egy mai ember úgy szerez tudomást, hogy előveszi az okos telefonját és megnézi a neten. Az emberek az esetek 90%-ban teszik ezt a google-n, nem pedig odaautóznak és helyileg esnek pofára egy bezárt étterem előtt.
Sok maderiai vendéglős nem veszi a fáradtságot arra, hogy a megváltozott nyitva tartását egy tíz perces melóval közölje a vendégeivel. Ezt úgy hívom hogy tiszteletlenség. Őket egytől egyig kitépem a táncoskönyvemből, sőt a vendégértékeléseiknél is igyekszem leverni egy vagy több csillagot az értékeléseikből.
Autóbérlés.
Mint írtam a Sixt kikerült a kedvenceim közül.
15.-én adtam le a kocsit, még mindig nem számláztak, csak zárolva van a pénzem, ami jó dolog ugyan, de ha végre rendezetté válik az ügy meg fogom írni nekik a panaszaimat. A teli/üres tankos kis stílű lehúzásukról, a tíz perces kocsi leadásról és főképpen arról, hogy az egy éve lekötött autómból miért nem tudnak adni kategórián belül azonos minőséget. Miért kell mindig eljátszani ezt az ocsmány játékot koszos ötven euróért? Tudni akarom, hogy megér ennyit az hogy mától nem tarom a Sixt-et Madeirán brandnek?
Még két érzés Madeiráról.
Rengeteg az utcai munkás. Gondolom így támogatja a kormányzat azokat, akiket a vírushelyzet miatti gazdasági visszaesés már padlóra tett. Rengeteg helyen nyírják a füvet, kapargatják a kövek közül a gazt. Ezen a téren 2018-ban Madeira rosszabbul nézett ki mint most.
A másik:
Lehet, hogy szeretek tolongás nélkül utazgatni, lehet hogy nem kedvelem a többi turistát, de most hiányoztak. Annyira kevesen voltunk a szigeten, hogy kopottasnak érződött a hangulat.
Lisszabon.
Csodás volt mint mindig.
Az emberek élnek, jönnek-mennek, dolgoznak, szeretnek.
A maszkviselés önkéntes, a távolságtartás ajánlott.
Ha kiülsz egy park szélére és nézed a késő délutáni nyüzsgést, akkor percekre elfelejtheted, hogy mi az a covid. Pedig az országban nagyon magas a napi új fertőzés szám.
De az ország zöld, nem fekszenek temetetlen hullák az út szélén, a gazdasága nem haldoklik.
Végbégetés:
Ha szeretnél utazni tedd azt.
A legfőbb gondod a repülés kiszámíthatatlansága és nem az utazás veszélyessége lesz.
Madeirán érkezésedkor ingyen tesztelnek. Köszönet Eduardo Jesus-nak, ha valóban ő volt a dolog kitalálója. Köszönet annak a sok maderiansnak, aki ebben a meleg időben védőruhába csomagolva helyt áll a közössége érdekében.
Madeirán biztonságban érezheted magad és valószínűtlen, hogy az utcán bárki is megfertőzne, ha az alapvető biztonsági szabályokat betartod.
Ha azért nem utazol, mert hazatérve saját hazád szopat meg, akkor legközelebb ha eljön az ideje gondolkozz el azon, hogy kinek a neve mellé teszel x-et.
Az alábbi megfáradt képpel búcsúzok tőletek.
Készült a kivéreztetett bud.hu-n egy tizenegy órás utazási tortúra után, ami egyébként simán befért volna tokkal, vonóval öt órába.
Jó egészséget kívánok mindenkinek aki eljutott eddig a sorig.
Üdvözlettel
Janoo
