Lisszabonban a reggel hat óra a lisszaboniaknak éjjel hat óra.
Itt a gyermekek 96%-át akkor csinálják, amikor a magyarok már a sárga buszon zötykölődnek a munkahely felé. Itt az első metró is csak fél hétkor indul.
A gépünk Madeirára 08:20-kor indul és jobbnak láttuk betartani a két órával korábbi kiérkezést, mert nem tudtuk mennyien lesznek a szekun. Így maradt a taxi, amiből méretes kellett, mert itt sem lehet gyermeket biztonsági ülés nélkül szállítani
A reptéren meglehetősen nagy a nyüzsgés, de tömeg ezért nincs.
A szekun a gyermeknek köszönhetően hamar átjutottunk, mert mind az ötünknek biztosították a a gyorsabb átjutási lehetőséget.
Azt hittem, hogy a bejutásunk legnagyobb történése az lesz, hogy a mellényem zsebében kiszúrták a véletlenül benne felejtett kétdecis joghurtot. Ez a mellény egy farmeranyagból készült irdatlan sok zsebes ruhadarab. Nyolc általánossal meg sem lehet állapítani a zsebek számát.
A biztonságis odajött a tálcámhoz, rámutatott a mellényre és aszonta : joghurt. Én meg csak néztem rá, mint akinek lefagyott a rendszere. Mivel a joghurt tegnap került bele az egyik zsebbe, az nekem már csak emlék volt, így hirtelen azt sem tudtam miről beszél a jóember. Mindenesetre joghurt ki, oszt ugrott a kukába.
Letáboroztunk a reptéren és vártuk a kapu megjelölését. Néztem Teókát akinek kicsi testébe annyi energia szorult, aminek ha tizedét megkapnám, többé nem kellene kávéznom sem. Hangoskodunk némileg, így nációnk könnyen azonosíthatóvá válik - ránk is köszön egy népes magyar csapat, akik szinten Madeirára tartanak.
Teóka unatkozik. Anyaanyanya! Zenét akarok hallgatni!
Anyaanya keresi a bölcstelefonját, de az sehol. Az ülőhelyünk a leltározás következtében egyre inkább garázsvásár hangulatot ölt.
Iphone sehun.
Apuka ráhív, a készülék kicsöng és látható is rajta hogy a hívott készülék a közelben van. Anyuka gyors fejszámol, hogy hol látta a kütyüt utoljára, és kijön eredményként a szeku.
Futás!
Védeném némiképp anyukát, a telefonelhagyás kapcsán, ugyanis a szekunál Teó nagyon nem értett egyet azzal, hogy Bebét a rongybirkát betegyék egy röntgengépbe. Teónak ugyan nincsenek még kialakult nézetei a sugárzásról meg a hasonlókról, de annyit azért levett, hogy egy olyan gép ami átlát Bebén az jó dolog nem lehet. Ment az üvöltés pianoban, és ez elég volt ahhoz, hogy a teló véletlen ott maradjon.
A doboz amiből kivették anyuka telefonját nem volt üres, egy kisebb telefonos üzlet kezdőkészletére elég készülék volt benne.
Végülis a dolog jól végződött, de azért a mai naphoz felírtam azt, hogy egy.
--------
Beszúrt megjegyzés
A hallgatag cowboy
Megnősült a szűkszavú cowboy, és viszi haza lován az ő gyönyörű kis feleségét. Egyszer csak a ló megbotlik, s erre megszólal a cowboy:
- Egy...
Mennek tovább, de a ló újra megbotlik. Megszólal a hallgatag cowboy:
- Kettő...
A ló harmadszor is megbotlik. A hallgatag cowboy leszáll, lesegíti a feleségét is, majd előveszi a coltját, s agyonlövi a lovat. Fiatal felesége sikoltozni kezd:
- Nem szégyelled magad, ilyen kegyetlen vagy? Egy ilyen apróságért agyonlőni ezt a szép állatot, ez kegyetlenség...
A hallgatag cowboy megszólal:
- Egy...
--------
A TAP gépre a felszállás nyűgösen lassan ment.
A földi személyzet kínosan ügyelt arra, hogy az emberek ne nagyon tömörüljenek egy helyen.
A 320-as nem volt tele, sőt meglehetősen szellősen utaztunk. Nem csoda hogy csak egyetlen járatot hagytak meg délelőttre.
Nehézkesen ugyan de időben elindultunk a szemerkélő esőben.
Gépünk egy huszonegy éves a320-as. Irdatlan zajjal kapaszkodik fel az égre.
Odafenn némileg csendesedik, majd a repülőmagasságon egészen elhalkul.
Ekkor mögülem óriási reccsenés hallatszik, és hallom ahogy kis családom vitázik. Az ülések közti résen hátralesve látom, hogy a karfa felett könnyeikkel küzdve röhög apuka és anyuka. Apuka aszongya nekem, hogy nem tudja elhinni, hogy ez az üléskarfa nem hajtható fel. Gondolta valahol megszorult ezért a "Tarzan erős" jegyében felhajtotta. Ekkor már mind a négyen a visszafogottan vonyítottunk és azt saccolgattuk vajon mennyibe kerülhet egy Recaro üléskarfa, amit egy 21 éves a320-asba beszereltek...
A személyzet felfigyelt a vidámságra, ezért odajött egy utaskísérő megkérdezni, hogy segíthet-e. Guby felvette egy bűntudatos "rosszkutya" tekintetét és mutatta a fityegő könyöklőt a sztyuvinak, aki benyúlt a könyöklő alá, megnyomott valamit amitől fémes kattanás hallatszott. A könyöklő ettől kezdve egészségessé vált.
El kell mondanom, hogy Guby mérnökember, tehát nem teljesen stupid. Úgy vélem, a könyöklő már akkor szét volt ugorva amikor elfoglaltuk a helyünket, a kínos eset pedig csak azért alakult ki, mert ismeretek hiányában rossz javítási eljárást választott amitől a beteg meghalt.
Ez volt aznap a kettő.
A gépen semmilyen ellátás nem volt. Az egyik utaskísérő a hóna alatt egy másfeles ásványvízzel és néhány pohárral végig sétált a gépen és annyi. Az utazás alatt mindenki maszkot viselt és egy percre se vehette le.
A dolog teljesen érthető és elfogadható a jelen helyzetben. Végülis egy olyan szigetre tartunk, ahol van 55 aktív fertőzött, akik közül 44-et repülőgépről szedtek le.
Meglehetős oldalszélben érkeztünk Madeirára és nem túl vészes billegéssel simán landoltunk.
Bőröndjeink megérkeztek viszont a feladott gyerekülés valahol elveszett. Ez minden gyerekes utazó rémálma. Egész európán átutaztatunk egy nyomorult gyerekülést, azért, hogy a kölcsönző ne gomboljon le rólunk 140 euró bérleti díjat, amiről azért valljuk be hogy nagyon húzós ár.
Az elvesztés eredménye az, hogy mehettünk irodázni ami vagy 20 percig tartott.
Nos ez volt ma a harmadik balszerencse.
A reptér szépen ürült, az egész covidos csapat arra várt, hogy kijöjjünk végre és ők végre mehessenek ebédelni, cigizni, stb-zni. De előtte ránk még várt a Sixt, akiknél az autót bérelni szoktuk. A pultnál előttünk a macerás ügyfél állt, akinek húsz percig néztük szúrós tekintettel a hátát mire végzett. Végül azért mi is sorra kerültünk.
Sixtes ember eldalolta a jól ismert nótát, miszerint nem tud nekem olyan osztályú autót adni amit kértem, viszont ad egy magasabb osztályú benzines 1.2-est ugyanannyiért... vaaaaagy ad nekem egy 1,6-os dieselt teli tankkal és visszavihetem üresen is. Jeleztem neki hogy itt a Sixt Madeiránál már ötödször bérlek és ismerem ezt a dolgot, mondja ki mennyibe fog ez fájni nekem. Odatoltam a bérleti papíromat az orra elé és kopogtattam az általam tavaly kialkudott szégyenletesen alacsony árat. Végül megtolta egy százassal (euróban) és lett egy A3 S line autóm. Gubyval eljátszotta ugyanezt a játékot. Mivel ő kisebb autót bérelt, a startkő is alacsonyabb volt. A testvérautó egy Clio 0,9-es benzines lett volna, amit itt dombnak felfelé is porba gyaláz egy kiéhezett kóborkutya. A másik diesel 1.5 dti, meg persze a plusz százas, amiből azért lejön a tank gázolaj ára, ha rendesen ki tudjuk majd szárítani. Ennél a résznél próbáltuk rávenni a manust, hogy adjon nekünk egy gyerekülést egy napra és visszük a nagyobb verdát. De az ürge tudta hogy már Gubi is meg van fogva és nem is próbált sehogy segíteni. Mondjuk lehet hogy le se tudta volna irodázni az ügyviteli rendszerén. De tanácsot adott. Menjünk be a continentébe és vegyünk egyet, mindössze 10-15 euró.
Mennnnnnyiiii? Aszongya annyi.
Sixt csókát azért premizálják ha elad. Ezért még ránk akart tukmálni egy-egy gumi és üvegbiztosítást. Nos nem vettünk, és reménykedünk hogy nem ez lesz a negyedik hiba.
Meglettek az autóink és megfordultunk. Ott állt négy lányka akik eddig a hátunkat nézték szúrós szemekkel. Ök a covidos reptéri rendszer működtetésének első katonái.
Aki nem tudja annak elmondom, hogy amikor júniusban Európa összes nemzete azon pöcsölt, hogy hogyan lehet újraindítani az utazást és főképpen a turizmust, akkor itt Madeirán egy okos szakember kiszámolta, hogy miképpen lehet megoldani azt hogy a lakosság viszonylagos biztonságban maradjon és emellett megjöjjön a kedve a turistának is ideutazni: mindenkit tesztelni kell egy olyan teszttel ami aránylag gyorsan produkál pontos eredményt.
Ja és mindezt térítésmentesen, azaz ingyen.
Erre az ötletre rábólintott a helyi főember és megkezdték a tervezést és a kivitelezést.
Az eredmény nem egy összetákolt rendszer lett, hanem egy tényleg professzionális terv működőképes eredménye.
Első lépésként elénk toppannak ezek a fiatal lánykák, akik megkérdezik, hogy kitöltötted e a weben a madeirás kérdőívet. Ez a kérdőív lényegében az elérhetőségedet és a szállás címedet tartalmazza, meg egy halom kérdést az egészségi állapotoddal kapcsolatban.
A kérdőív végeredménye egy qr kód.
Ha van kitöltött kérdőíved, akkor a padlóra "festett" kék csíkra mutatnak, hogy azt kövesd. Ha nincs kitöltött kérdőíved akkor segítenek kitölteni.
A kék csík rendkívül hosszú, mert sok embernek el kell rajta férni, ha több gép érkezne. A csík nagyobbik része kinn van a kültéren, így legalább nem szuszogják tele a terminált az érkező utasok. Vannak asztalok ahol vizet osztanak azoknak akik kérik. Idővel eljut az ember egy teljesen beöltöztetett adminisztrátorhoz. Itt megjegyezném hogy jár neki egy nagy nagy virtuális riszpekt, mert ebben a gúnyában itt ülni ebben a meleg időben tiszteletre méltó teljesítmény.
Ennél az asztalnál egyeztetik az emailcímet és nyomtatnak három plusz egy vonalkódot amit az utazó kezébe nyomnak. Gondolom, hogy az egyke fontos mert többször mondja hogy az az enyém, a három a laboré. Aztán utamra bocsájt.
A kék csík mellett egy nagy fehér konténer, amin nem látni hogy mi célt szolgál, mi úgy véljük, hogy az lehet egy kitelepített labor, de az is lehet hogy csak egy raktár, esetleg itt szabadulnak meg a szennyezett ruháktól a dolgozók. A konténer mögött több mintavevő fülke van óriás számokkal az oldalán. A placc közepén áll egy szintén teljesen beöltözött ember, aki elirányít a neked választott fülkébe.
Ebben a fülkében ott áll a neked kisorsolt és szuperbecsomagolt szado-mazo partnered, akit rövidesen a könnyeiden keresztül fogsz szemlélni. Ő és a többi mintavevő kolléga az, aki a legjobban be van csomagolva. Eszméletlen lehet abban a nylon-hacukában lenni a mai 26 fokban.
Elkéri a három vonalkódomat és közben tájékoztat, hogy három mintát fog venni. egyet-egyet az orrlyukaimból és egyet a torkomból.
Jöjjön aminek jönnie kell.
Fejem a falnak támasztom, hogy ne tudjak rossz mozdulatot tenni, és lehúzom a maszkomat. Miközben a kisdoki tolja befelé a pálcát lassan forgatja. Egy idő után úgy gondolom hogy elérte a célját, de baromira tévedek, mert csak tolja tovább. Szememből dől a könny, nyüszítek, mint akinek most gyantázzák a hónalját.
Nos ezt a műveletet a nagy sikerre való tekintettel megismétli a másik orrlyukban.
Ezután a torok minta gyerekjáték. Ettől csak egy pár öklendezést kaptam.
Összesítve a dolog nem egy világvége, fél óra múlva el is felejti az ember.
Ha az utazó bőröndje nem veszik el, vagy nem fog ki egy lassú autó átvételt, akkor egy órán belül kinn van a reptérről.
